Szerelmes Dal

Őszi eső búzzivatar, morús eget Felhő takar. Merre megyen így a szívem, hol keressen Kedvesem? Lábaidnak búvó nyomát, hogy kutassam Éjeken át. Rám tekergő setét erdő, gönn és hitben, Szívemben. Fák közében bagolymadár, rikoltása Hozzám talál. Híred hozza hangja felém, szívemben csak te Járkálsz. Szélkavarta őszi levél, holdnak útján Hozzád kísér. Erdőn túli tisztás szélén, egymagadban Reám vársz. Szerelmetes párom vagyol, hozzád futok, Hozzám futol. Szépen pennek a fellegek, holdnak fénye Megérint. Átkarolva hozzám simulsz, vállaimra Némán borulsz. Szép szemedből csillagfény, két szememre Csodát hint. Erre begjönk ki mint szeret, te engemet, Én tégedet. Ajkainkon csóknak vize, forró tűz a Nyomában. Szívünk kacag, szemünk nevet, belénk bújt az Ördög lehet. Te sem bánod, én se bánom, érzem újra Tavasz van.