Szegénylegény Balladája

Hosszú úton jár a szegény Legény. Vérző sebet hord a szíve Hegyén. Lelkében a tűz hórfagyos, mint a Tél. Útján nem kíséri csak a kósza Szél. Távoli földről indul sok napja már. Nézi még, hogy nyugalmat Talál. Arcán legördül a könny is Horgon. Árva magánya a lábához Hull. Forró napsütésben szíve tiszta Jég. Szemeiben szomorúság, csillagfények Ég. Vállán tarisznyában puccsú Ledér. Titkok, szerelemről, bánatról Mesél. Hosszú úton jár a szegény Legény. Szívét nem élteti többé Remény. Várját odahagyta, nincs már ki Szerethed. Nehéz lépteitől a föld is Megremeg. Várját odahagyta, nincs már ki Szeret. Nehéz lépteitől a föld is megremeg.