Itt Óbudán

Itt nőtt ide szült anyám és itt nevelt apám. Budapest harmadik kerületében lassan múlnak el az Évek. Egy szép panellakás, az Ófaluban kertesház. A nyugalom szigetét éppen kellemesen keresném meg, Hiszen itt van boltom. Ez az én utcám, az én városom. Itt élek én Óbudán. S ha egyszer messzebbre sodorna az élet, Visszatérnék újra és itt ér le újra a vize. Itt Óbudán ez az én utcám, Ó, itt Óbudán. Utcagyerekként a panelok közt lettem én bohó kis Gyerekből komoly nagy legény. Itt fizettem meg az első szerelemért, És itt volt, hogy először szórakoztam lent a Vörös Lyukban. Az én drága nagymamám úgy vigyázott rám, Hogy bejárt értem mindig az összes kis utcát, És nem gondoltam rá, hogy majd mi lesz holnap. A Duna vizét ittam, a hegyek árnyékába bújtam. Itt Óbudán ez az én utcám. Ó, itt Óbudán. Itt Óbudán ez én utcám. Ó, itt Óbudán. Itt Óbudán ez az én utcám. Az én terem, az én városom itt Óbudán. Itt Óbudán ez az én utcám. Ó, itt Óbudán. Yeah, yeah, yeah. Itt Óbudán ez az én utcám. Az én terem, az én városom itt van Óbudán. Itt Óbudán ez az én utcám. Az én terem, az én városom itt Van Óbudán.