Valamikor Studio

Valamikor, valahol az úton álmodt A világról. Bolygók hullanak csillagként előtted, Amiken átlépve a Földre születsz. Boldog vagy, hogy ismered a képedet, Csak álom, Mit rémülve látsz. A kopasz Földről félve álmodsz a pokolnál is Sötétebb éjszakát. Az mások vigyorog fehéren. Fogkrémtől piros a szád. Az éjbe jut lobogó szekéren. A felhők felé, Ott vár a vörös ház. A felhők miért nem repülnek, s én miért nem Vagyok kék? A könnyek hazudnak és becsapnak, De magamnak álmodnám másokét. Ető előtted karmod áldoz dől, összefolyik A szemed elől, Nem ért a fejedben ki egedül, de a dalom A világon segíted őt. Az mások vigyorog fehéren. Fogkrémtől piros a szád. Az éjbe jut lobogó szekéren. A felhők felé, ott Vár a vörös ház. Kapaszkodj jól, szorítsd össze szád! Repülő álmokra hiába vársz. Nincsenek madarak az ágakon. Felhő ide hiába, hiába Szállsz. Valamikor, valahol az úton álmodt A világról. Bolygók hullanak csillagként előtted, Amiken átlépve a Földre születsz. Boldog vagy, hogy ismered a képedet, Csak álom, Mit rémülve látsz. A kopasz Földről félve álmodsz a pokolnál is Sötétebb éjszakát. Az mások vigyorog fehéren. Fogkrémtől piros a Szád. Az éjbe jut lobogó szekéren. A felhők felé, Ott vár A vörös ház.