Ha nem lennék így szét E

Nézd baba Mennyi jót és rosszat együtt átéltünk. Engem elvett tőled az éjszaka. Rossz napok, rossz kurvák, bűnös, Rossz élet. Pedig én már úgy mennék haza. Na de most nem tehetem, mert a rabja vagyok. Az éjszaka démona elragadott. A karmái közt úgy érzem, idevalók. Na de bánom én csak veletek baj ne legyen. A bűneim árát én megfizetem. És magammal a mélybe viszem. Ohh-ohh. Baba, nem lennék így szét, érted megváltoznék. Úgy érzem, már túl késő. Ez egy vesztes játék, mert magam fajtágát csinálom, Úgy sincs fék. Ez így nem fair játék már az életemnek mindegy. De kár is, hogy megmentsem. Bocsássan babám, én bevállalom, mert ez az élet, Mit élek, hogy szánalom, mert az én szívemben túl Sok a fájdalom, pedig én jó családból származom. Azt érzem, hogy senki sem büszke rám, Mert tudod, engem a baj mindig megtalál. Mégis úgy érzem, a szívem oly ritka már, Hiszen úgy fáj értetek szép babám. Na de most megfogadom, magam nem adom, A démoni énemet megtagadom, és addig megyek, Míg az életem visszakapom. Magamba szépen ezért most elmerülök. Az érdekbarátokat elkerülöm, a széthullott életem Értetek rendbe rakom. Baba, Nem lennék így szét, érted megváltoznék. Úgy érzem, már túl késő. Ez egy vesztes játék, mert magam fajtágát csinálom, Úgy sincs fék. Ez így nem fair játék már Az életemnek mindegy. De kár is, hogy megmentsem. Soha nem voltam én rossz cigány, csak túl sok Itt a sepernyet. A cigánynak születtem, korán lettem Bélyegezve, még a C betű a homlokon volt az Első nagy pofon. fájdalmamat átadom a színpadon. Nekem az Isten hamar megmutatta, mit jelent a Fájdalom, de kitöltöm a poharamba, eliszom a Bánatom, de most tudom már, kinek kéne lennem. Én a lábad elé teszem a szívem, csak ne Büntess engem.