Túlbonyolítod

Már megint túlbonyolítod, Túlbonyolítod, Túlbonyolítod. Túl, túl, túl. Már megint túlbonyolítod, túlbonyolítod, Túlbonyolítod. Túl, túl, túl, túl. Nem bírom már tovább. Most kell a változás. Nem várok már csodát. Ennyit szánt kettőnknek a sors. Mennyi mindent éltünk át, minden emlék köddé vált, De még ezt is túlbonyolítod. Nem adott elég esélyt az élet. A sorsunk így írták meg fent az égek. Ért hiába nem akarjuk elfogadni, Az élet úgyis megy tovább. És vagy százszor megfogadtam már, De már megint, már megint, megint túlbonyolítod, Túlbonyolítod, Túlbonyolítod. Túl, túl, túl. Már megint túlbonyolítod, Túlbonyolítod, Túlbonyolítod. Túl, túl, túl, túl, túl. De ha máshoz bújsz hozzá, hogyha más kell, Csókoljál. Bele szakad a szívem, hogy mást tesz boldoggá. Sebzett vágy. Szívem fáj, lelkem lángba ég. De miért nem lehetünk egymásé? Mi értelme lenne, hogyha dobnám ér? Nagyon szeretem a botrányt, és mikor mások előtt Hozzám érsz, a szívem a torkomban dobban és így Szól: bum, bum. Lehet tényleg az, hogy túl, túl, túl, Túlbonyolítom, túlbonyolítom. Fogadd hát el, Engedd el, nincs már több esélyed. Értsd meg, menned kell. Fogadd hát el, engedd el, Ettől tönkre mész. Ne tedd ezt a lelkeddel! Már megint túlbonyolítod, Túlbonyolítod, Túlbonyolítod. Túl, túl, túl. Már megint túlbonyolítod, Túlbonyolítod, túlbonyolítod. Túl, túl, túl. Túlbonyolítod, túlbonyolítod. Túlbonyolítod. Túl, túl, túl, túl, Túl.