Élni jöttünk!

Téged minden éjjel vigyázzon egy álom. Csillagok közt a helyed, mégis azt kívánom: Tündökölj csak itt, földi mennyországban. Benned megvan minden, amire vágytam. Sűrű a köd, van, hogy nem látlak, De tudom, hogy itt vagy, és megtalállak. Minden egyes sorban, amit rólam írtál. Együtt meglesz minden, amire vágytál. Olykor ránk zuhan az ég, Máskor meg olyan szép. Egyszer fent vagyunk a legtetején, Épp csak az életnek peremén. Ránk most már a szél vigyázz, Olykor megtépáz. Nem is értjük még igazán, Mi csak élni jöttünk. Sok tervünk van, és van, aki nem hisz bennünk, De mi mindig mindent őszintén tettünk. Igazán szerettünk, kissé naivak is lettünk, De inkább legyen így, minthogy előre elítéljünk. Bárki. Olykor ránk zuhan az ég, Máskor meg olyan szép. Egyszer fent vagyunk a legtetején, Épp csak az életnek peremén. Ránk most már a szél vigyázz, S olykor megtépáz. Nem is értjük még igazán, Mi csak élni jöttünk peremén. Egyszer fent vagyunk a legtetején. Legtetején. Olykor ránk zuhan. Olykor ránk zuhan az ég, Máskor meg olyan szép. Legtetején. Egyszer fent vagyunk az életnek Peremén. Ránk zuhan az ég, Olykor ránk zuhan az ég, Máskor meg olyan szép. Egyszer fent vagyunk a legtetején, Épp csak az életnek peremén. Ránk most már a szél vigyázz, s olykor Megtépáz. Nem is értjük még igazán, Mi csak élni jöttünk. Élni jöttünk. Az élet peremén.